Országos márkanév a szilágysági gomba

július 23, 2012 − by admin − in friss hírek − Nincsenek hozzászólások

Internetes reklámok és mezőgazdasági szaklapok szerint az étkezési gomba termesztése a román mezőgazdaság legjövedelmezőbb ágazata. Az országban működő néhány nagyobb és 30-40 kisebb gombatermesztő farm azonban csak részben tudja fedezni a hazai szükségletet, sok az importból származó áru. A legnagyobb és legmodernebb romániai és délkelet-európai gombatermesztő üzem egy szilágysági magyar vállalkozóé, aki a teljes hazai gombaforgalom több mint felét termeli meg.
A változó étkezési szokásoknak köszönhetően az utóbbi tíz évben Romániában jelentősen nőtt a termesztett gomba iránti kereslet. Az évi tíz-tizenkétezer tonnás hazai termelés nem fedezi a romániai szükségletet, az importból származó mennyiség további 5-6 ezer tonna.

Az Európai Unióban megállapított több mint 2 kilós évi átlagfogyasztástól így is messze állunk, azonban jól látható elmozdulás történt az egészségesebb étrend irányába, aminek nélkülözhetetlen eleme a friss gomba. A hiányzó mennyiséget elsősorban Lengyelországból importáljuk, ahol az éves termelés több mint hússzorosa a hazainak. A romániai gombafogyasztás mértékét a görögkeleti böjtidőszakok határozzák meg, amikor a húsfogyasztás visszaesésével arányosan nő az étkezési gombák forgalma.

A nagy üzlet titka

Szakemberek szerint egységnyi termőterületről – kisüzemi körülmények között – a legtöbb hasznot gombatermesztésből nyerhetjük. Egy négyzetméter termőfelületről 15-20 kg csiperkegombát szüretelhetünk. Az egymást követő évi négy-öt ciklus ugyanennyi új szüretet is jelent, ami megfelelő technológia alkalmazásával négyzetméterenként 100 kilogrammos hozammal kecsegtet. Egy száz négyzetméteres termőfelületű kisüzem 65-70 ezer lejes évi bevételre számíthat, amiből a nyereség megközelítőleg 15-20 ezer lej. A minimálisnak számító 100 négyzetméteres termőfelület növelésével a bevétel és – értelemszerűen – a haszon is gyarapszik.
Az elején viszonylag kis befektetéssel és jó haszonnal kecsegtető gombatermesztés a kilencvenes években Budapest körüli pincékben terjedt el, ahol egy évtized alatt több mint 300 ezer négyzetméternyi termőfelületről szüreteltek a zömében Erdélyből érkező vendégmunkások. Közülük többen is hazatértek, és idehaza, Erdélyben próbálták ki az új foglalatosságot, amely még a kétezres évek elején is fehér hollónak számított Romániában. Az új gombatermesztő vállalkozók Erdélyben „szűz piacra” bukkantak, hiszen a rendszerváltást követő évtizedben a teljes hazai gombafogyasztás importból származott.
Egy fecske nem csinál nyarat, mondhatnánk, parafrazálva a közmondást, a romániai gombatermesztés területén azonban merőben másként alakultak a dolgok a szilágysági Boglár Champ Kft. 2002-es megjelenésével. A tíz év alatt Románia és Délkelet-Európa legnagyobb és legmodernebb gombatermesztő üzemévé vált nagyvállalkozás mára a teljes romániai gombaforgalom több mint felét adja. Gyors fejlődése felborította a gombaimport fölött osztozó néhány regáti vállalkozó monopóliumát, és beindította a hazai gombatermesztési üzletágat. Németi Gergely zilahi üzletember Magyarországon szerzett gombatermesztési tapasztalatait kamatoztatva próbált szerencsét: jó időben és jó helyen hozott döntése erdélyi magyar sikertörténet lett. Az utóbbi évtizedben több kisebb gombatermesztő vállalkozás is elindult Erdélyben: zömében magyarországi gombapincékben dolgozó és hazatérő erdélyi magyarok fogtak hozzá a sikerrel kecsegtető ágazatnak, többségüknek be is jött az üzlet. A zilahi nagyvállalkozó mellett Ladányi József dobai kisüzemét is megkerestük. Ma Romániában négy-öt nagyobb méretű és 30-40 kisebb gombatermesztő farm üzemel.

A korszerű gombatermesztés fellegvárában

Élelmezés-egészségügyi szakemberek szerint a gomba az egyik legegészségesebb, sok kalóriát tartalmazó, koleszterinmentes élelmiszerünk. A hagyományos gyártási technológiában – akárcsak a mezőgazdaság többi ágazatában – több-kevesebb vegyszert is alkalmaznak. A gombatermesztésben azonban – az intenzív kertészethez viszonyítva – jóval kevesebb vegyszerre van szükség, így a végtermék is egészségesebb, mint például a rengeteg vegyi anyaggal kezelt primőrök. Romániában, sőt Kelet-Európában elsőként a Boglar Champ a teljes termesztési technológiát forradalmasította egy új, több millió eurós beruházást igénylő tavalyi befektetéssel, amely a gombatermesztésből kiiktatta a különböző növényvédő- és fertőtlenítőszerek használatát. A zárt rendszerben gőzzel történő teljes fertőtlenítés nyomán száz százalékban vegyszermentes biogombát tudnak előállítani – gyakorlatilag ugyanolyan áron, mint a hagyományosan termesztő kisvállalkozók. A nagyfalusi és a Zilah melletti haraklányi farmokon összesen 25 ezer négyzetméternyi termőfelületről szüretelnek folyamatosan csiperkegombát, amelyet országszerte forgalmaznak a legnagyobb élelmiszerláncok beszállítóiként. A havonta 500-600 tonna gomba előállítására berendezkedett farmok ma Európa legmodernebb gombatermesztő üzemei között vannak számon tartva. A több mint kétszáz alkalmazottal működő vállalkozás hazai piacra termel.

A román mezőgazdaság kiúttalansága

Aki valamennyire is ismeri a rendszerváltás óta teljesen leépült vagy jobb esetben helyben topogó román mezőgazdaság nyavalyáit – az élelmiszerek több mint felét külföldről importáljuk –, az tisztában van azzal, hogy az agráripar területén elért sikertörténet felér egy csodával. Németi Gergely szerint folyamatosan ellenszéllel kellett megküzdenie. Miközben évi egymillió euró áruforgalmi adót fizet be a román államnak, az elmúlt tíz évben egyetlen bani mezőgazdasági támogatást sem kapott. Az üzemi gombatermesztés teljességgel hiányzik a román agrártámogatási rendszerből, de a sors iróniája az is, hogy az elmúlt tíz évben a Boglár Champ egyetlen eurónyi európai uniós támogatáshoz sem juthatott hozzá. Németi Gergely szavaiból kikövetkeztethető, hogy nem volt hajlandó csúszópénzt juttatni a hivatalnokok zsebébe. Egyetlen pályázatukat fogadták el tavaly, az öröm azonban korainak bizonyult, hiszen kiderült, hogy a támogatás kifizetésére már nincs pénz.
A szilágysági vállalkozó szerint mindez jól jelzi a román mezőgazdaság átláthatatlan, tragikus helyzetét. A mezőgazdaságot irányítók körül annyira erős az élelmiszer-importőrök lobbija, hogy legtöbbször ezeknek az érdeke határozza meg a román agrárpolitikát. Németi úgy véli, a földalapú agrártámogatási rendszerre kifizetett eurómilliók nem segítik a mezőgazdaság fejlődését: példa erre a rengeteg parlagon hagyott föld vagy a roppant alacsony szántóföldi terméshozamok. Eközben a szaktudással és befektetéssel termelni akaró kis és nagyüzemi agrárvállalkozókkal az állam nem törődik: mind az áruforgalmi adóval, mind az egyéb járulékok kifizetése terén úgy kezeli őket, mint bármelyik kereskedőt, viszonteladót.
Kérdésemre, hogy a kedvezőtlen agrárvállalkozói környezet ellenére miként sikerült egy ennyire színvonalas üzemet tető alá hoznia, azt mondja, az önerőből beindított vállalkozást lépésről lépésre fejlesztette, elsősorban bankhitelekből. Ez azzal járt, hogy vállalkozása gyakran késélen táncolt, és nem ritkán a bukás is fenyegette, ugyanakkor megvolt az az előnye, hogy kemény piaci környezetben meg tudott erősödni. Beszélgetőtársam úgy látja, az utóbbi néhány hónapban az egymást követő kormányok észbe kaptak, és elkezdték ellenőrizni az importból származó zöldség- és gyümölcsszállítmányokat is, ami némiképp visszafogta az illegális kereskedelmet. Németi szerint ez jó jel, ugyanis egyetlen mezőgazdasági termelőüzem sem maradhatna talpon Romániában, ha továbbra is „versenyeznie” kellene azokkal a többnyire illegális importőrökkel, akik behozott termékeik után sem áruforgalmi adót, sem pedig egyéb járulékot nem fizetnek.

Hogyan látja a kisvállalkozó?

Ladányi József dobai farmját végigjárva magam is úgy látom, a szilágysági vállalkozó évekkel ezelőtt jó döntést hozott, amikor hosszas latolgatás nyomán a gombatermesztés mellett állapodott meg. Az ízig-vérig gazdálkodótípusú fiatalember már tizenéves korában szántott, vetett, traktort vezetett, majd a középiskola elvégzése után itthon és Magyarországon próbálkozott különböző mezőgazdasági ágazatokban. A mezőgépekhez órás pontossággal értő apja sokban segített, hogy fia megbarátkozzon az állattenyésztés és a földművesség titkaival, de a sorra elkezdett vállalkozások – disznófarm, fejősmarhafarm, szántóföldi növénytermesztés és egyebek – nem hozták meg a befektetett munkával arányos jövedelmet. A váltást végül is egy Magyarországról visszatérő barátja, Bogdán István eszközölte ki, aki a gombatermesztésben látott fantáziát. Együtt fogtak hozzá az új vállalkozáshoz, és a Budapesten gombászatot tanult fiatalember lett az új gombafarm technológusa.
Sorra járjuk az egykori istállókból átalakított gombatermesztő farm helyiségeit: egyik helyen még a spórás zsákok állnak hadrendben – a három hét múlva esedékes bő szüretre készülődve –, a másik teremben már alig győzik az asszonyok ládákba szedegetni a friss, hófehér csiperkét. A körülbelül tíz teremben mindenhol más-más stádiumban van a termésre előkészített, Magyarországról importált komposzt. Az így kiépített farm havonta 60 tonna gomba előállítására van berendezkedve. A leszüretelt végtermék hűtőterembe kerül, onnan pedig hűtőkocsikban szállítva jut el a gyűjtőraktárakba, majd az áruházak polcaira. Ladányi szerint az a lényeg, hogy a ládákba csomagolt, friss gomba ne kerüljön meleg levegőre. Ők a Boglar Champ raktáraiba szállítják, ahonnan a zilahi nagyvállalat viszi tovább saját kamionjaival a nagyáruházak lerakataiba. Fontos az állandó, 0 fokhoz minél közelebbi hőmérséklet, különben a gomba melegben egy nap alatt megbarnul, ami jelentősen csökkenti kereskedelmi értékét.

Friss gomba vagy konzerv?

Németi Gergely szerint a hazai termelés csak friss áru eladására van berendezkedve. Hiányoznak a regionális konzervüzemek. A nyugati termelők rendszerint összefogással, szövetkezeti rendszerben építenek konzervgyárat, nálunk azonban a szövetkezésről beszélni még mindig átokszó. Az emberek nem bíznak egymásban, és ennek megváltoztatásához több nemzedékváltásra van szükség, mondja Németi. De nincs megoldva a komposzttermelés sem, amit valutáért Magyarországról vagy annál is távolabbról importálnak. Egy hazai komposztgyár építéséhez legalább négy-öt millió euróra lenne szükség. Elhallgatva Németi Gergelyt, már ez sem várat sokáig magára.

Forrás: Erdélyi Napló – Makkay József





Comments are closed.